Hogyan működik a Google?

Egy péntek délután 2002 májusában Larry Page leült a Google egyik konyhájában, és rákeresett pár dologra a saját keresőjén. Ami visszanézett rá, az elborzasztotta. A „kawasaki H1B” keresésre bevándorlási ügyvédek hirdetései jöttek fel. A barlangrajzokra valami olcsó ajándékbolt reklámja. A hirdetések köszönőviszonyban sem voltak azzal, amit az emberek kerestek. Page nem hívott össze értekezletet, nem írt dühös körlevelet, nem rendelt el semmit. Kinyomtatta a rossz oldalakat, sárga filccel kiemelte a borzalmas hirdetéseket, és kitűzte őket a biliárdasztal melletti faliújságra. A lap tetejére annyit írt: „EZEK A HIRDETÉSEK SZARUL NÉZNEK KI.” Aztán hazament.

Hétfő hajnali öt óra öt perckor egy Jeff Dean nevű mérnök elküldött egy e-mailt. Benne részletes elemzés, megoldás és egy működő prototípus linkje. Dean és négy kollégája pénteken meglátta a cédulát, és a hétvégéjüket azzal töltötték, hogy megoldják a problémát. Egyikük sem dolgozott a hirdetési csapatban. Senkit nem értékeltek volna le, ha békén hagyják az egészet. Mégis kódoltak két napon át, mert ez volt az ő keresőjük, és nem bírták elviselni, hogy szégyent hoz rájuk. Az a hétvégi munka lett a Google AdWords motorjának alapja, egy sokmilliárd dolláros üzleté. Ez a könyv arról szól, hogyan építesz olyan céget, ahol ez megtörténhet.

A kultúra nem dekoráció

Eric Schmidt 2001-ben lett a Google vezérigazgatója, gazdag tapasztalattal a Sun és a Novell éléről. Jonathan Rosenberg 2002-ben csatlakozott a termékfejlesztés vezetőjeként. Közös meggyőződésük lett a könyv gerince: a technológia végleg eltolta a hatalmat a cégektől a fogyasztók felé, és ebben az új világban csak két dolog számít igazán. A kiváló termék és a tehetség, amely megalkotja. Minden más, a marketing, az értékesítési csatorna, a méret, már nem ment meg egy gyenge terméket.