A háború 33 stratégiája

A háború 33 stratégiája (Robert Greene) augusztus 2-án, déli forróságban, Hannibál karthágói hadvezér megtörölte a homlokát az itáliai Cannae-i síkon. Vele szemben a római köztársaság legnagyobb mozgósított serege állt, körülbelül nyolcvanezer ember, vagyis nagyjából a kétszerese annak a haderőnek, amelyet ő tudott felsorakoztatni. A katonái idegesek voltak. Egy közeli pillanatban Gisgo nevű tisztje azt suttogta a fülébe, hogy a római sereg elképesztően nagy. Hannibál hangosan, hogy a környező katonák is hallják, ezt válaszolta: „Egy dolog elkerülte a figyelmedet, Gisgo. Az egész hatalmas tömegben egyetlenegy embert sem találsz, akit Gisgónak hívnak." A környékbeli katonák felnevettek, és a vicc futótűzként terjedt végig a sorokon. A feszültség oldódott. Néhány órával később a karthágói lovasság bezárta a római sereget, és a római történelem egyik legpusztítóbb veresége zajlott le.

Robert Greene azzal kezdi a könyvét, hogy ez nem véletlen volt. Hannibál nem mondott beszédet, nem tartott motivációs előadást. Egyetlen mondat. Pontos pillanat. Ez a könyv egész belső logikájának a kicsinyített képe: a háború nem az erő és a számbeli fölény szembeállítása. A háború pszichológia, és a stratégia az a művészet, amely az emberi elme pontos pontjaira mér csapást, gyakran anélkül, hogy egyetlen kard is összeérne.

A szerzőről

Robert Greene 2006-ban adta ki *A háború 33 stratégiáját*. Ekkor már két nagy sikere volt: a *48 hatalmi törvény* (1998) és a *Csábítás művészete* (2001), amelyek a nyugati üzleti, művészi és politikai kultúrákban kultikussá tették őt. Greene módszere abban különbözik a szokásos stratégiai szakirodalmtól, hogy nem akadémikus elmélet, hanem történelmi anekdoták enciklopédikus gyűjteménye. Több ezer ókori, középkori és modern hadjáratot, üzleti döntést, politikai sakkjátszmát olvasott át, hogy abból kihámozza a visszatérő mintákat.