Zöldlámpa

A fiú, aki házat épített a káosz fölé

1979 nyarán egy tízéves texasi kisfiú minden éjjel kilopózott a házból. Hajnali egy és fél öt között lopott deszkát egy fél kilométerre lévő, kerítéssel körbevett telepről, drótvágóval nyitott rést a kerítésen, és hazacipelte a zsákmányt. Aztán nappal, mezítláb, pólótlanul, a tűző texasi hőségben építeni kezdett. Két hónap alatt egy tizenhárom emeletes faházat húzott fel, amelynek a teteje több mint száz méter magasan volt, és ahonnan ellátott a tizenöt kilométerre fekvő belváros fényeiig. „Életem legjobb nyara volt”, írta erről évtizedekkel később.

A faház azonban nem egyszerű gyerekkori kaland volt. A fiú szülei éppen másodszor váltak, az anyja Floridában volt egy elhúzódó vakáción, a család széthullott a feje fölött. Miközben odalent darabokra esett a világ, a fiú odafent rendet épített magának. Ez a kisfiú Matthew McConaughey volt, és ez a kép a Zöldlámpa egész könyvének a csírája: amikor az élet pirosra vált, te akkor is építhetsz valamit, ami zöld. A könyv nem klasszikus sztárönéletrajz. Inkább harmincöt év naplójegyzetéből desztillált életfilozófia, amit a szerző ötvenkét napos sivatagi magányban főzött sűrűvé, és amelynek egyetlen makacs állítása van: a nehézségek nem kitérők, hanem útjelzők.

McConaughey egyébként nem azért írta le egész életében a dolgokat, hogy emlékezzen rájuk. Épp fordítva. „Sosem azért írtam le valamit, hogy emlékezzem, hanem mindig azért, hogy elfelejthessem”, vallja. Aztán ötvenévesen összepakolta a naplóit, vett egy egyirányú jegyet a sivatagba, és végre elolvasta, amit harmincöt éven át gyűjtött. Ebből lett ez a könyv.