Zaj

A könyv 3 mondatban: Az ítélkezés az "igazi érték" megtalálására törekszik, ami nem mindenki számára azonos. A zaj és az elfogultság hozzájárul az ítélőképesség hibáihoz. A rangsorolási rendszerekben a zaj akkor jelentkezik, ha az ítéletek abszolútak, nem pedig relatívak.

Kedvenc idézetek: "Ahol ítélet van, ott zaj van - és több, mint gondolnád.” "Ahhoz, hogy megértsük a hibás ítéletalkotást, meg kell értenünk az elfogultságot és a zajt is.” "Az elfogultság és a zaj — a rendszeres eltérés és a véletlen szórás — a hiba különböző összetevői.”

Összefoglaló:

A valódi érték

Az emberi elme egy "mérőeszköz", és az ítéletek a mérések. Az ítélet egy következtetés, nem pedig egy érv. A spektrum egyik oldalán a számítás, a másikon az ízlés és a vélemény áll. Ezek között helyezkedik el az ítélőképesség területe.

A jó ítélet meghozatala nem azonos azzal, hogy összességében jó ítélőképességgel rendelkezünk. Az ítélőképesség nem játszik szerepet az ízléssel kapcsolatos döntésekben, amely változó és kívánatos. Az ítéletalkotás a valódi értéket célozza, amely személyenként változik. Az emberi ítélőképesség nem kívánt változékonysága az emberi hibássághoz vezet.

Az ítéletek két olyan kategóriába sorolhatók, amelyekben a következetlenség problémás, de különböző okokból: Előrejelző ítélet — Az előrejelzők valószínűségek alapján ítélik meg a kimeneteleket. Ha két orvos vagy két időjárás-előrejelző ugyanazon adatok alapján nagyon eltérő következtetésekre jut, az zajra utal. Értékelő ítélet — Ezek az ítéletek értékeken és preferenciákon alapulnak, és zaj akkor jelentkezik, ha a döntések önkényesnek tűnnek, ahelyett, hogy a közösen megállapított kritériumoknak felelnének meg.