Vállald fel bátran önmagad

Vállald fel bátran önmagad

Ichiro Kishimi és Fumitake Koga könyve öt estébe sűrítve azt teszi, amit egyetlen önsegítő kötet sem mer: egy kényelmetlen japán filozófus párbeszédbe kezd egy dühös, magát utáló fiatalemberrel, és sorra szétszedi mindazt, amit addig a boldogtalanságodról hittél. Nem a trauma az oka. Nem a szüleid. Nem a genetikád, nem a pénzed, nem a kinézeted. A filozófus nyugodtan, szinte unottan válaszol a fiú dühös vádjaira: azért vagy boldogtalan, mert te magad választottad a boldogtalanságot. Ez az első pofon. Utána még négy jön, minden egyes estén egy.

A könyv alapja Alfred Adler, a huszadik század elején élt osztrák pszichiáter munkássága. Freud és Jung mellett ő a pszichológia harmadik nagy alakja, csak épp a neve szinte eltűnt a köztudatból, miközben a gondolatai beszivárogtak minden modern önfejlesztési irodalomba. Dale Carnegie, Stephen Covey, a stoikusok újrafelfedezői mind Adlerből építkeznek anélkül, hogy tudnák. Kishimi, a görög filozófiával foglalkozó japán tudós úgy döntött, visszaad egy klasszikus formát Adler gondolatainak: szókratészi párbeszéd lett belőle, ahogy a Platón-dialógusok. Egy fiatalember és egy filozófus öt estén át vitatkozik, és az olvasó az ellenkező fiúval együtt menetel a felszabadulás felé.

A könyv Japánban több millió példányban fogyott, és nem véletlenül. Olyan kérdésekre ad választ, amelyekre a mai nyugati önsegítés nem mer rákérdezni: Mit kezdjünk a másoktól való függésünkkel? Meddig a mi dolgunk a másik ember boldogsága? Mitől élünk folyamatos szorongásban akkor is, ha mindent elértünk? Kishimi nem simogat. Szigorú, néha keménykedik, és olyan mondatokat ad a filozófus szájába, amelyek hetekig visszhangzanak benned.