Tóték

Összefoglaló:

Örkény

Örkény István (Örkény István György, Budapest, 1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője. Radnóti Zsuzsa Kossuth- és Jászai Mari-díjas dramaturg férje.

Tóték

Történet

A történet a második világháború idején, 1942 nyarán, egy észak-magyarországi kis idilli faluban, Mátraszentannán játszódik. A Tót család feje, Lajos, a község tűzoltóparancsnoka nagy köztiszteletnek örvend. Felesége, Mariska és lánya, Ágika valósággal istenítik. Tóték fia, Gyula az orosz fronton szolgál.

Mivel a háború elején a község postását behívták, egy félkegyelmű, torz alakot, Gyuri atyust tették a helyébe. Gyuri atyusnak rendkívüli szimmetriaérzéke van, ez az érzék közrejátszik, hogy ki, mikor és milyen levet kap. Gyuri atyus Tótékat különösen szereti, azért, mert Tót mindig ad magára, a haját középen elválasztva fésüli, ezért, ha kettévágnák, mindegyik oldala tökéletesen egyforma lenne. Egy nap levél érkezik Tótéknak, melyben fiuk közli, hogy parancsnokát, Varró őrnagyot sikerült rávennie, hogy megromlott idegállapota miatt kéthetes betegszabadságra hozzájuk érkezzen.

Gyula megemlíti a levélben, hogy az őrnagy egyes szagokat nem tud elviselni. Tót ezért szól a lajt tulajdonosának, szivattyúzza ki a budit. Mariska elmegy volt munkahelyére, a moziba és elkéri a vaporizatőrt, amely kellemes fenyőillatot áraszt szét a házban, Ágikát pedig anya megkéri, hogy egypár holmit kérjen kölcsön a szomszédoktól. Ágika teljesen felhevülve várja az őrnagyot. Eközben egy sürgöny érkezik a Magyar Vöröskereszttől, amelyben Gyula halálhírét tudatják. A postás, mivel szereti Tótékat és ezért csak jó híreket tartalmazó leveleket ad nekik összetépi a levelet. Tótéknak volt egy elképzelésük az őrnagyról. Azt hitték, hogy az őrnagy magas, délceg, sudár. Amikor tehát várták az autóbuszmegállóban egy ilyen őrnagyot kerestek. Ám ez alkalommal kettő szállt le a buszról. Az egyik egy jó felépítésű, parancsoló tekintetű volt pont olyan, mint amilyennek az őrnagyot képzelték.