The First 20 Hours

Josh Kaufman a nappali padlóján ül, ölében a néhány hónapos kislánya, Lela, körülötte pedig nyolcszázötvenkét könyv. Tudja a pontos számot, mert megszámolta. És tudja azt is, hogy az Amazon-kosarában további kétszáznegyvenegy várakozik. Mindet el akarja olvasni, mindet ki akarja próbálni, mindenből új készséget akar magával vinni. Aztán ránéz az alvó gyerekre a karjában, és rádöbben, hogy a régi élete, amelyben napi nyolc órát olvashatott és kísérletezhetett, véget ért. Mostantól ha szerencsés, napi egy órája marad magára.

Ez a pillanat szülte ezt a könyvet. Kaufman otthagyott egy biztos, előléptetésre felfűzött nagyvállalati állást, hogy maga ossza be az idejét, és pont akkor fogyott el az ideje, amikor a legtöbb mindent szerette volna megtanulni. Nem volt választása: vagy kitalál egy módszert, amellyel hetek alatt, nem évek alatt sajátít el egy új készséget, vagy feladja, hogy valaha is megtanul ukulelézni, szörfözni vagy programozni. Ebből a szorításból nőtt ki a felismerés, ami valószínűleg téged is meglep majd: a legtöbb dologban, amit meg akarsz tanulni, körülbelül húsz óra elég ahhoz, hogy a teljes kezdőből élvezhetően jó legyél.

Valószínűleg neked is van egy ilyen listád. Egy hangszer, amelyhez sosem volt időd. Egy nyelv, amelyet diákkorod óta halogatsz. Egy programozási alaptudás, egy rajzkészség, egy tánc, egy sport. És valószínűleg téged is ugyanaz a hang tart vissza: „ehhez évek kellenek, nekem meg nincs időm”. Kaufman pontosan ezt a hangot akarja elhallgattatni. Nem ígér csodát, és nem mondja, hogy egy hónap alatt mesterré válsz. Azt mondja, hogy a teljes tehetetlenségből a meglepően jóig vezető út sokkal rövidebb, mint hiszed, és ennek az útnak van térképe. Ez a könyv az a térkép.