Social Intelligence

Social Intelligence

A felfedezés, amit véletlenül tettek Parmában

Parma, 1992. Giacomo Rizzolatti laborjában egy makákómajom elektródás fejpánttal ül a ketrecben, és mogyoró után nyúl. Minden mozdulatnál kis koppanás a műszeren. A kutató figyeli a premotoros kéreg sejtjeit. Aztán szünetet tartanak. Az egyik munkatárs belép a laborba egy fagylalttal a kezében, és szórakozottan megnyalja. A majom nyugodtan ül, nem mozdult. De a mérőműszer felsikoltott. Ugyanaz az idegsejt aktiválódott a majom agyában, ami akkor tüzelt volna, ha ő maga nyalja meg a fagylaltot.

Ez a véletlen pillanat volt a tükörneuronok felfedezésének kezdete. Rizzolatti és csapata először azt hitte, hogy valami hiba van a műszerrel. Aztán rájöttek: az agy nem különbözteti meg szigorúan a „látni valakit cselekedni" és a „magam cselekedni" helyzeteket. Ugyanaz a hálózat aktiválódik, csak a végrehajtás marad el. A megfigyelés önmagában egy belső szimulációt indít el.

Daniel Goleman, az Érzelmi intelligencia szerzője, erre a felfedezésre és az utána következő húsz év idegtudományi eredményeire építi a Social Intelligence (szociális intelligencia) című könyvét. A tézis egyszerű, de a következményei hatalmasak. Nem zárt rendszerek vagyunk, akik alkalmanként érintkeznek egymással. Egymásba vagyunk kötve, és minden találkozás biológiai nyomot hagy a másikon.

A könyv azt mutatja meg, hogyan működik ez a huzalozás, mi történik, amikor jól vagy rosszul működik, és mit tehetsz azért, hogy a kapcsolataid ne mérgezzenek, hanem tápláljanak. Ez az összefoglaló végigvisz a főbb gondolatokon, és a végén konkrét akciókkal zárul, amiket még ma elkezdhetsz használni.