Michael Jordan

Michael Jordan: a tökéletesség ára

A lista a falon

1978 őszén egy vékony, alig száznyolcvan centis fiú állt a wilmingtoni Laney gimnázium öltözőjének fala előtt, és a kezdő csapat névsorát olvasta. A saját nevét kereste. Újra meg újra végigfutott a betűkön, mintha másodszor előbukkanna valahonnan. Nem bukkant elő. Michael Jordant nem vették be az iskola első csapatába. Hazament, bement a szobájába, becsukta az ajtót, és sírt.

A legenda szerint ez a pillanat szülte a világ legjobb kosárlabdázóját. A valóság ennél bonyolultabb, és sokkal emberibb. Roland Lazenby vaskos életrajza, a *Michael Jordan: The Life* éppen ezt teszi: lehántja a mítoszt, és megmutatja az embert alatta. Nem a meccseket meséli el, nem a pontokat számolja. Azt kutatja, honnan jött a tűz. És a válasz nem hízelgő. Jordan nem a magabiztosságból lett nagy, hanem egy soha be nem gyógyult sebből. Az a kisfiú a fal előtt nem azért gyűlt fel, mert hitt magában. Azért, mert valaki azt sugallta neki, hogy nem elég jó, és ő ezt élete végéig nem tudta elviselni.

Ez a könyv arról szól, mibe kerül a tökéletesség. Nem érmékben, hanem emberi kapcsolatokban, nyugalomban, önmagunkban. Ha valaha kíváncsi voltál, mi hajtja azokat, akik mindenkinél jobban akarnak valamit, akkor itt megkapod a választ. Csak nem biztos, hogy tetszeni fog. És talán pont ezért érdemes elolvasnod, mert a kényelmetlen igazságok tanítanak a legtöbbre.

A vér, ami száz éven át gyűlt

Lazenby nem Jordan születésével kezdi a könyvet, hanem a dédapjával. Ez szokatlan döntés egy sportéletrajznál, és pont ettől válik mássá az egész történet. Az üzenete világos: a versengő tűz nem egyetlen ember érdeme, hanem öröklött minta, amit nemzedékek csiszoltak.