Mi a nehéz a nehéz dolgokban?

Mi a nehéz a nehéz dolgokban? — Ben Horowitz nyílt sisakrostélya

Reggel nyolcra virradóan Ben Horowitz a cége konferenciatermébe lépett, és azt közölte az összegyűlt csapatnak: hamarosan el kell mondania a befektetőknek, hogy egyetlen negyedévnyi készpénzük van. Senki nem szólt egy szót sem. Mindenki arra várt, hogy kiderüljön, vicc-e. Nem volt az. A Loudcloud akkor negyedévente hatvanmillió dollárt égetett el, a részvény tizenkét hónap alatt hat dollárról harmincöt centre zuhant, tizenegy legnagyobb ügyfele csődöt jelentett, és a 9/11-es terrortámadás elvitte az utolsó nagy szerződést is. A brit kormány visszavont egy kiemelkedő üzletet, amelyik az egész negyedéves terv egyharmadát tette ki. Az ezt követő napokban Horowitz megcsinálta a csődelőkészítő papírokat is, hogy tudja, mit kell tenni, ha tényleg vége. De közben kereste az egyetlen utat ki. Megtalálta: tőzsdére vitte a céget a legrosszabb IPO-évadban, amit a Wall Street valaha látott, és kimondta a csapatnak: „Élünk.”

Ezt a könyvet nem azért írta meg Ben Horowitz, mert tudja a receptet. Éppen azért írta, mert nincs recept. A „Mi a nehéz a nehéz dolgokban?” nem a sikeres vezérigazgatók titkairól szól, hanem arról, amit minden menedzsmentkönyv kihúz a szövegből: a kétségbeesés pillanatairól, a rosszul hozott döntések súlyáról, és arról, hogyan lehet nem feladni, amikor már mindenki más feladta. Három nagy témán fogunk végigmenni: a vívódáson, amelyről senki nem figyelmeztetett; azon, hogyan kell valódi emberekkel valódi nehéz dolgokat tenni; és azon, hogyan épül fel az a vezérigazgatói jellem, amelyik nem reped meg nyomás alatt.