Halj meg nullával

Die With Zero — összefoglaló

Jason Ruffo teljesen le volt égve. Huszonéves volt, egy aprócska manhattani lakást osztott meg a szobatársával, amely akkora volt, mint egy pizzasütő, és évi tizennyolcezer dollárt keresett a New York-i árutőzsdén. A szobatársa, egy fiatal kereskedő, Bill Perkins, nagyjából ugyanennyit keresett. Egyiküknek sem volt megtakarítása. Biztonsági háló nélkül éltek, hónapról hónapra. Aztán egyik nap Jason közölte Perkinsszal, hogy felmond, három hónapra Európába repül, és végigjárja hátizsákkal a kontinenst.

Az úthoz körülbelül tízezer dollárra volt szüksége. Jason nem rendelkezett tízezer dollárral. Ezért kölcsönkérte egy uzsorástól. Egy valódi uzsorástól, akinek a kamatlába mellett egy hitelkártya-társaság is elpirulna.

Perkins azt hitte, a szobatársa megőrült. Ki vesz fel tízezer dollárt uzsorakamatra, hogy nyaralni menjen, miközben alig jön ki a fizetéséből? Felelős emberek nem ezt csinálják. Felelős emberek spórolnak. Felelős emberek terveznek. Felelős emberek addig halogatják az élvezeteket, amíg a számok nem stimmelnek.

Jason mégis elment.

Három hónapot töltött Európában. Hostelek, vonatok, ismeretlenek, napfelkelték olyan városok felett, amelyekről korábban nem is hallott. Amikor hazatért, ismét csóró volt. Sőt, annál is rosszabb, mert most már tartozott egy uzsorásnak.

Évekkel később Perkins mesésen meggazdagodott. Vagyont szerzett energiapiacokon, hivatásos pókerjátékos lett, cégeket alapított, több tízmillió dollárt halmozott fel. És ebből a perspektívából visszatekintve, évtizednyi élettapasztalattal a háta mögött, egy meglepő következtetésre jutott.