Gyorsolvasás

U Thant minden reggel hat órakor kelt. Nem azért, mert szeretett korán ébredni, hanem mert huszonöt-harminc újság várt rá az asztalon, és mind az övé volt: az ENSZ főtitkáraként a világ feszültségei az ő reggelijéhez érkeztek nyomtatott formában. Ha lassan olvasott volna, dél lett volna, mire a végére ért volna. Akkor viszont nem maradt volna ideje arra, amiért fizették: dönteni.

Ismerős a helyzet, igaz? Nem vagy ENSZ-főtitkár, de a beérkező mappád ugyanúgy néz ki. Megnyitott lapok a böngészőben, félbehagyott jelentések, egy könyv az éjjeliszekrényen, amibe három hónapja nem nyúltál, mert „nincs rá idő”. Geoffrey A. Dudley brit pszichológus 1967-ben írt egy könyvet, ami egyetlen merész állítást tesz: nem az idővel van baj, hanem a sebességeddel. És a sebesség nem adottság. Megtanulható, mint a biciklizés vagy az úszás. A könyv neve „Gyorsolvasás”, és az ígérete az, hogy megduplázod az olvasási tempódat anélkül, hogy bármit veszítenél a megértésből. Sőt: Dudley szerint éppen hogy jobban fogod érteni, amit olvasol.

Miért éri meg egyáltalán gyorsabban olvasni?

Dudley nem fél a számoktól. Azt írja, hogy minden normál értelmű felnőtt, aki háromszáz szó alatt kínlódik percenként, lassabban olvas, mint amennyit a megértőképessége valójában elbírna. Vagyis a fejed bírná a tempót, csak a szemed és a beidegződéseid húzzák vissza. A legtöbb felnőtt körülbelül kétszáz szót olvas percenként. Egy gyakorlott olvasó ötszázat is, ugyanazzal a megértéssel.

A nyereség nem absztrakt. Naprakész maradsz a szakmádban, mert végre elolvasod azt a három cikket, amit elmentettél. Jobban szerepelsz a megbeszéléseken, mert tényleg átnézted az anyagot. Több könyvet olvasol el egy év alatt, és minden elolvasott könyv kicsit kitágítja azt, amit egyáltalán el tudsz képzelni a világról. Dudley ezt nevezi a szellemi látóhatár szélesítésének: minél többfélét olvasol, annál többféle gondolat fér be a fejedbe.