Gondolkodj, mint egy szerzetes

Gondolkodj, mint egy szerzetes

Tizennyolc éves volt, és csak azért ment el a fiú a barátja kedvéért egy előadásra, hogy utána végre elmehessenek a kocsmába. Londonban tanult egy üzleti egyetemen, a fejében ott zakatoltak a szokásos tervek: jó állás, jó fizetés, jó autó a City valamelyik bankjától. Aznap este viszont nem egy bankár állt fel a színpadra, hanem egy szerzetes. Borotvált fej, narancssárga köntös, és egy mondat, ami beleragadt: „ültess fát, aminek az árnyékában nem te fogsz ülni.” A fiút Jay Shettynek hívták, a szerzetest Gauranga Dasnak.

Shetty arra számított, hogy unatkozni fog. Egy kopasz fickó lepedőben, aki a lemondásról papol, köszöni, nem kéri. Ehelyett életében először találkozott valakivel, aki tényleg boldognak tűnt. Nem azért, mert sok pénze volt, nem azért, mert híres volt, hanem mert pontosan tudta, miért kel fel reggelente. Ez a szerzetes egykor bekerült India egyik legjobb műszaki egyetemére, aztán otthagyta, hogy a kolostort válassza. Shetty ott, abban a teremben érzett valamit, amit addig soha: hogy a siker, amit a környezete sulykolt belé, talán nem ugyanaz, mint a beteljesülés. Évekkel később ő maga is szerzetes lett, három évig élt egy Mumbai melletti kolostorban, majd visszatért a hétköznapi világba, hogy lefordítsa, amit ott tanult. A „Gondolkodj, mint egy szerzetes” ennek a fordításnak a kézikönyve.

Miért pont egy szerzetes feje?

Joggal kérdezheted: mi közöm nekem, egy harmincas városi szakembernek, egy indiai kolostorhoz? A válasz részben a tudományban van. Egy tibeti szerzetes, Yongey Mingyur Rinpocse fejére kétszázötven érzékelőt szereltek egy wisconsini kutatólaborban. Amint elkezdett meditálni, az agya azonnal, bemelegítés nélkül lángra lobbant. Évekkel később a felvételek azt mutatták, hogy az agya tíz évvel fiatalabb, mint a kortársaié. Egy másik szerzetesnél, Matthieu Ricard-nál a tudomány által valaha mért legmagasabb gammahullám-szintet rögzítették, ezért elnevezték a világ legboldogabb emberének. Huszonegy másik szerzetes agyában is magasabb és tartósabb gammahullámokat mértek, mint a hétköznapi embereknél, még alvás közben is.