Érzelmi intelligencia

Érzelmi intelligencia — összefoglaló

Egy forró augusztusi napon New Yorkban egy busz nyomakodott át a zsúfolt Manhattan utcáin. Az utasok arca mogorva volt, a hőség elviselhetetlennek tűnt, mindenki a saját kis buborékjába zárkózott. Aztán megszólalt a sofőr. Nem morgott, nem dünnyögött, hanem egyszerűen mesélni kezdett: „Hölgyeim és uraim, a Metropolitan Múzeum közelében járunk, fantasztikus kiállítás nyílt, érdemes benézni!" Egy idő után az utasok felneszeltek. Aztán mosolyogni kezdtek. Mire a végállomásra értek, többen integettek a sofőrnek, és jókedvűen szálltak le. Egyetlen ember — aki maga is jókedvű volt — megfertőzte az egész buszt.

Daniel Goleman huszonöt évvel később is emlékezett erre a buszsofőrre. Nem azért, mert különleges ember volt, hanem mert megmutatta: az érzelmek ragályosak. Egy ember hangulata képes átformálni egy egész közösséget. És ha ez egy buszon működik, működik a munkahelyen, a családban, az iskolában és mindenhol, ahol emberek vannak.

Ez az összefoglaló arra a kérdésre keresi a választ, amit Goleman könyve feltett és megválaszolt: miért van az, hogy magas IQ-val rendelkező emberek gyakran kudarcot vallanak az életben, míg „átlagos" intelligenciájú társaik sikeresek? A válasz az érzelmi intelligenciában rejlik — abban a képességben, hogy felismerjük a saját érzelmeinket, kezeljük őket, motiváljuk magunkat, megértsük mások érzéseit, és jól bánjunk a kapcsolatainkkal. A következő oldalakon végigmegyünk azon, hogyan működik az érzelmi agyunk, miért „rabolja el" néha az érzelem a gondolkodásunkat, és — ami a legfontosabb — hogyan tanulhatjuk meg jobban kezelni ezt az érzelmi világot.