Epiktétosz kézikönyvecskéje

Az eredetiben fennmaradt sztoikus szövegek “nagy hármasából” kettőt már tárgyaltunk Marcus Aurelius Elmélkedései és Seneca Erkölcsi levelei formájában. Itt hát az ideje, hogy zárjuk a trilógiát Epiktétosz kézikönyvecskéjével, ami egy nagyon tömör és hatásos összefoglalója az irányzat főbb tanításainak.

További lekerekítést ad a területhez, hogy egy császár és egy arisztokrata polgár után egy sánta rabszolga szemszögéből is szinte ugyanazokat a tanulságokat hallhatjuk. Ha pedig valami annyira általános, hogy a világi spektrum két legvégén is változatlanul alkalmazható, arra talán ma is érdemes odafigyelni.

A tartalmat (ami igazából mindössze néhány rövid, számozott gondolat) tematikusan csoportosítottam a következő szekciókba:

Címkézés Elfogadás Elengedés Mértékletesség Integritás Az idézeteket most mellőzném (mert ugye úgyis mindenki elolvassa az eredetit), de a saját szavaimmal megfogalmazott összefoglalásokba azért beillesztem a forrás-gondolat sorszámát a könnyebb visszakereshetőség érdekében.

Címkézés

(1) Bármilyen eseménnyel kapcsolatban a fejünknél kell meghúzni a határt. Ami belül van, afelett van irányításunk (és ezzel felelősségünk); ami kívül, arra nincs (és ezáltal nem is a mi dolgunk!). Ha ezt eltaláljuk, akkor boldogok, és kb. minden ellen védettek leszünk. Ha nem, akkor viszont egy nagy csalódásnak és nehézség-sorozatnak fogjuk megélni az egész életünket.

Szóval a jutalom igen jelentős, de cserébe jelentős erőfeszítést is kell letennünk az asztalra. Háttér hobbiként nem elég ezzel foglalkozni a hatalom és gazdagság kergetése mellett! Ezért tegyük oda magunkat, válasszuk szét a benyomásainkat a forrásuktól, és vizsgáljuk meg a forrást objektíven. Majd alkossunk akár “mesterségesen” olyan benyomásokat, amik jobban szolgálnak minket az automatikusnál! Ezt hívom én címkézésnek.