Breaking the Habit of being yourself

Breaking the Habit of Being Yourself

Ugyanaz az ébredés, ugyanaz az élet

Reggel megszólal az ébresztő, és mielőtt kinyitnád a szemed, már elindul a film. Eszedbe jut, hogy ki vagy, milyen problémáid vannak, mi vár rád a munkahelyen, kivel veszekedtél tegnap. Még fel sem keltél, és a tegnapi ember máris birtokba vett. Ugyanahhoz a kávéscsészéhez nyúlsz, ugyanazon az útvonalon mész be, ugyanazokon a dolgokon aggódsz, ugyanazokat a gondolatokat gondolod, amelyeket tegnap is, és tegnapelőtt is.

Joe Dispenza szerint ez a legtöbb felnőtt élete. Nem azért, mert lusták vagyunk vagy gyengék, hanem mert a testünk és az agyunk megtanulta önmagát. Egy átlagos ember naponta nagyjából hatvanezer gondolatot gondol, és ezek túlnyomó többsége pontosan ugyanaz, mint az előző napon. Ha a gondolataid tegnapról valók, akkor a választásaid is azok lesznek. A választásaidból viselkedés lesz, a viselkedésből élmény, az élményből pedig érzés. És az az érzés újra elindítja ugyanazokat a gondolatokat. A kör bezárul. Pontosan ezt a kört nevezi a szerző „önmagunk megszokásának”, és az egész könyv arról szól, hogyan lehet kilépni belőle.

Dispenza nem egy elefántcsonttoronyból beszél. Tizenéves korában egy versenyen egy terepjáró hátulról elütötte a kerékpárján, és hat csigolyája tört össze. Az orvosok azt mondták: vagy műtét, fémrudak a gerincbe, és valószínűleg élethosszig tartó fájdalom, vagy a tolószék kockázata. Ő nemet mondott mindkettőre. Hazament, és napi órákon át, képzeletben, egyesével újraépítette a gerincét. Tizenkét hét múlva újra járt. Innen indul az egész életműve: ha a tudat képes ennyit tenni a testtel, akkor mire vagyunk még képesek, ha tudatosan, szándékkal és érzéssel tesszük?