Bitcoin standard

A Bitcoin-szabvány (Saifedean Ammous)

A kő, amit nem fogadtak el

1871-ben egy ír-amerikai hajóskapitány, David O'Keefe partra vetődött a csendes-óceáni Yap szigetén. A helyiek ápolták, talpra állították, ő pedig hamar felfigyelt a sziget különös pénzére. Az emberek hatalmas, kerek mészkőkorongokkal fizetnek egymásnak. Némelyik akkora volt, mint egy szekérkerék, és nehezebb két felnőtt férfinél. Ezeket a köveket nem is Yapon bányászták, hanem több száz kilométerrel arrébb, Palau szikláiból, majd kenukkal és tutajokkal vontatták haza. Épp ez adta az értéküket. Rettenetesen nehéz volt újat szerezni, így aki egyet birtokolt, biztos lehetett benne, hogy holnap is annyit fog érni.

O'Keefe meglátta az üzletet. Szerzett egy nagy hajót meg robbanóanyagot, Palauban olcsón kifejtett egy rakás követ, és hazavitte Yapra, hogy kókuszt vásároljon rajtuk. A falu főnöke azonban elutasította a köveit. Azt mondta: ezek túl könnyen jöttek, semmit sem érnek, mert senki nem izzadt meg értük. Aki elfogadná őket, az hamarosan rájönne, hogy a kövek elözönlik a szigetet, és a régi vagyona szépen elpárolog. A főnök olyat értett meg, amit a legtöbb mai közgazdász elfelejt. Az a pénz, amit könnyű előállítani, valójában nem is pénz.

Most pedig figyeld meg a saját életedet. Te keményen dolgozol, félreteszel, és közben a megtakarításod minden évben veszít az értékéből. Nem azért, mert rosszul döntesz, hanem mert valaki a háttérben folyamatosan állítja elő az „új köveket”. Csak épp nem mészkőből, hanem billentyűzettel, jegybanki kattintással. Saifedean Ammous könyve, A Bitcoin-szabvány, pontosan erről szól: arról, hogy mi a jó pénz, miért veszítettük el, és miért gondolja a szerző, hogy a Bitcoin visszaadhatja. A 22 és 45 év közötti, dolgozó embernek ez nem száraz közgazdaságtan. Ez a kérdés, hogy a munkád értéke megmarad-e, vagy lassan elszivárog valaki más zsebébe.