Az első mentorom

Az Első Mentorom

Szabó Kristóf és Girán Gábor könyvének összefoglalója

Képzeld el ezt a jelenetet. Egy tizenhét éves srác áll a suli legmenőbb házibuliján, rajta a legdrágább cuccai, a kezében tele pohár, a szeme sarkából a legszebb lány, Anna után les. Néhány perc múlva megalázottan ül a kert végében, egy vodkás üveggel. A lány a legjobb barátjához ment fel az emeletre, mert annak nagyobb háza és jobb autója van. Másnap büntetésből elveszik a zsebpénzét. Pár nap múlva raktárosként pakol dobozokat egy gyárban, hogy ki tudja fizetni a balatoni nyaralását.

Ez lehetne a vég. Ehelyett ez a kezdet.

Mert azon a raktárteraszon befordul egy matt fekete Porsche, kiszáll belőle egy ötvenes férfi napszemüvegben, fehér ingpólóban, és a műszak végén behívja az irodába. Azt hiszi, kirúgják. Ehelyett a főnöke, István, leülteti, és olyat mond neki, amit előtte senki. Hogy a legtöbb ember 25 éves korában meghal, de csak 85 évesen temetik el. Hogy a közoktatás kizárólag azt tanítja, hogyan legyünk alkalmazottak. Hogy a pénzteremtésnek három szintje van. Hogy nem az számít, hogy milyen a szerelésed, hanem hogy miért viseled.

Ez a könyv erről a nyárról szól.

Dávidról, aki egy átlagos kamasz. Istvánról, aki nem a gazdagságát méri, hanem azt, hogy mit tud tovább adni. És mindarról, amit egyetlen nyár alatt el lehet tanulni, ha végre készen állsz rá. Az alábbi összefoglaló hat nagy leckébe rendezi a könyv tanításait, és kiemeli azokat a gyakorlati eszközöket, amiket már holnap reggel be tudsz építeni a saját életedbe. Merj más lenni

A könyv első nagy pofonja az, amit a legtöbb fiatal csak harmincévesen, kiégve ért meg. Vagy soha. Hogy a társadalom alapértelmezett útja nem azért létezik, mert a legjobb, hanem mert a legegyszerűbben kezelhető.