Alibaba

A fiú, akit a KFC sem akart

Képzelj el egy vékony, alacsony, beesett arcú fiatalembert egy kínai város utcáján, valamikor 1994 körül. Huszonnégyen jelentkeztek munkára egy frissen nyílt KFC-be. Huszonhármat felvettek. Egyetlen embert utasítottak vissza, és pont őt. Ugyanez a fiú korábban rendőrnek is jelentkezett, öten mentek, négyet felvettek, megint csak ő maradt kint. Az egyetemi felvételit kétszer is megbukta, a matekdolgozatára először egyetlen pontot kapott a százhúszból. Egy pontot.

Ezt a fiút Ma Yunnak hívták, mi Jack Maként ismerjük, és tizenöt évvel később, ötvenedik születésnapja után kilenc nappal Ázsia leggazdagabb embere lett. A cége, az Alibaba 2014 szeptemberében a New York-i tőzsdén huszonötmilliárd dollárt gyűjtött be, ami a történelem legnagyobb tőzsdei bevezetése volt. A cég piaci értéke háromszázmilliárd dollár közelébe szökött, többet ért, mint az Amazon és az eBay együttvéve. Duncan Clark, aki 1999 nyarán személyesen ismerte meg Jacket, és éveken át tanácsadója volt, egy egyszerű kérdéssel indítja a könyvét: hogyan jutott el ez az ember a KFC ajtajától a világ tetejéig?

A válasz nem az, amire számítanál. Nem zseniális programozó volt, élete első billentyűzetét harmincévesen érintette meg. Nem volt gazdag családja, befolyásos nagybátyja, elit diplomája. Saját szavaival: „Száz százalékban kínai gyártmány vagyok.” Egy másik kedvenc önironikus mondata így szólt: „Lehet, hogy okos az arcom, de nagyon buta az agyam.” A titka mégis valami sokkal emberibb, és pont ezért sokkal tanulságosabb mindannyiunk számára, akik reggelente bemegyünk dolgozni egy olyan világban, ahol mások mindig okosabbnak, gazdagabbnak, jobb helyzetben lévőnek tűnnek.