A fejedelem

A fejedelem — összefoglaló

Egy ember, aki sáros ruhában tért haza minden este

1513 telén egy negyvennégy éves férfi minden este ugyanazt csinálta. Egész nap a saját kis birtokán dolgozott, fát vágott, a favágókkal vitatkozott, délután meg lement a falusi kocsmába, és kártyázott egy molnárral, egy mészárossal meg két pékkel. Veszekedett, kiabált, néhány fillért nyert vagy vesztett. Egy kívülálló azt mondta volna: lecsúszott ember, akiből nem lett semmi.

De amikor leszállt az este, valami megváltozott. Hazament, levetette a sáros, piszkos paraszti ruháját, és felvette a legjobb öltözékét. Azt a fajtát, amit egy királyi udvarba viselne az ember. Így felöltözve belépett a dolgozószobájába, és ott négy órán keresztül beszélgetett a halottakkal. Az ókor nagy embereivel, a régi királyokkal és hadvezérekkel. Kérdezte őket, ők meg, ahogy ő írta, kedvesen válaszoltak. „Négy órán át nem unatkozom, elfelejtem minden bajomat, nem félek a szegénységtől, és a halál sem rémít.” Ennek a férfinak Niccolò Machiavelli volt a neve, és ebből a négyórás esti rituáléból született a világ talán leghírhedtebb könyve.

Néhány hónappal korábban még Firenze egyik legbefolyásosabb embere volt. Tizennégy évig irányította a köztársaság külügyeit, személyesen tárgyalt francia királyokkal, pápákkal, hadvezérekkel. Aztán megfordult a szerencséje. A Mediciek visszatértek a hatalomba, őt kirúgták, börtönbe vetették, és kínvallatásnak vetették alá egy összeesküvés vádjával, amihez semmi köze nem volt. Mire kiengedték, mindene odalett a tudásán kívül. És ezt a tudást írta most le egy vékony könyvbe, abban a reményben, hogy az új urak újra alkalmazni fogják. A könyv soha nem szerezte vissza neki az állását. De ötszáz év múlva is olvassuk.